A Duna szabályozása előtt a Sárközben Bátán élő nép megélhetési forrása elsősorban a halászat és a legeltető állattartás volt. A 19. század második felében befejeződött vízszabályozások után az áradásoktól megkímélt területeken megkezdődött a szántóföldi művelés és az istállózó állattartás térhódítása. A földművelésből élők gazdag termést takarítottak be. A megnövekedett jövedelem maga után vonta a paraszti munkaeszközök, a lakásberendezés, a nép viselete, az építkezés és az épületdíszítés megváltozását. A Tájház és a Halászház kiállításain végig követhetjük mindezeket a változásokat.