A Halászcéh Ház a Dunántúl egyetlen megmaradt halászháza.
A Balaton-felvidéken és a Bakony területén a fő építőanyag a kő volt. Tihanyban a népi építkezés helyi stílust alakított ki: egyszerű, vakolatlan, bazalt terméskő falazásnak csúcsfalas képviselője, ablaka körül fehérre meszelt kerettel. Erről a tihanyi ház azonnal felismerhető és más falubeli építkezési formától megkülönböztethető.
A Parasztgazda Háznak a feljegyzések szerint 1797-1820 között csak két helyisége volt, elöl nyitott tornáccal. A konyhából néhány lépcsőfokkal lejjebb nyílik a szűk kamra. Az épületből kilépve az egyik
oldalán nyitott fészer, kocsiszín található, valamint disznóól. A Halászcéh Házban tartották a céhtagok az összejöveteleiket, itt őrizték a céhládát, a céhkorsót és a céhpecsétet. A tihanyi alapítólevélben található az első írásos emlék a balatoni halászatról, 1055-ben. Tihany az 1800-as években halászfalunak számított. A XVIII-XIX. századi adatokból megállapítható a balatoni halászat kiemelkedő szerepe, főként a téli, jég alatti halászat fontossága. A tihanyi gardahalászat helyi specialitásnak nevezhető. A látott hal fogása érdekes és jellegzetes halászási mód volt a településen.
