A kicsiny faluban közel 100 ilyen helyi védettségű, palóc kontyos, „füstlikas”, hosszú parasztház látható, melyek többsége ma is lakott.
Nincs Nógrádban még egy ilyen falu, ahol a lakóépületek közel fele még őrzi – sok helyen nem csak kívül, de belül is – a 80-120 évvel ezelőtti építészeti jellegzetességeket és berendezési szokásokat. A nemzetiségi tájház a falu múltját és az itt élő szlovákok hagyományait mutatja be. A tájház a XIX. században épült, eredetileg a kovácsmester háza volt. Az épület „L” alakú, két végén palóckonttyal. Az udvaron még ma is áll a kovácsműhely. Nem messze van tőle a gémeskút, ahol megitatták a patkolásra váró lovakat. A kerítése akácfából készült, úgynevezett „csapongató” kerítés. Annak idején a szegények
kerítése bodzafából, a gazdagoké fűzfából volt és az ún. „középréteg” fája volt az akác. A házban két helyiség van berendezve korhűen. A „paraszt” konyha gerendás mennyezetű és a régi használati edények mellett falmasina és 1891-ből származó szövőszék is látható benne. Innen juthatunk be az ún. „tiszta szobába”, ahol felvetett ágy, sublót, lóca, bölcső, a szép népviselet és a búbos kemence idézi a régmúlt időket. Terénynek rengeteg olyan programja van, melyet a helyi emberek kínálnak, akár beinvitálva a vendégeket a portájukra. Így látogatást tehetünk egy méhészetben, megtanulhatunk szőnyeget szőni, csipkét verni, de akár megismerhetjük a helyi népdalokat is.
