A műemlékvédelem alatt álló, több mint kétszáz esztendős, nádtetős parasztház a kisalföldi népi építészet jellemzőit viseli.
A tájház hagyományosan soros alaprajzú, helyiségei csak a konyhán át közelíthetők meg. A szoba – konyha – szoba – kamra – istálló – pajta szerkezet általános a XVIII. század végi Sokoróalján.
A tájház berendezése a XIX. század második felét idézi, betekintést ad a pannonhalmi egyházi nagybirtok erdeiben és szőlőiben dolgozó, zsellértelken élő család életébe. A tiszta szoba faragott bútorai, szalma- és
háncsfonatos ülőkéjű székei, hatalmas búboskemencéje, cserépedényei, a maguk készítette szőttesek egyszerűséget, tisztaságot sugallnak, a megélhetésükért keményen dolgozó emberek világát tükrözik.
