A lakóépület a bakonyi kőépítkezés, a nemesi községek bolthajtásos építkezési stílusának egyik tanúja, melyet minden bizonnyal a múlt század közepén emeltek.
A ház az egykori tulajdonos, vitéz Tamás Gábor, egy hajdani szentgáli kisnemes életterét mutatja be. Négy helyiségből áll, valamennyi külön bejárattal nyílik a zárt folyosóra, mely egykor nyitott tornáca lehetett a háznak. Nem kizárt a hajdani füstös konyha megléte sem, melyet a századfordulóra zárt kéménnyel láttak el. A több helyiség, az építészeti megoldás (folyosó, zárt füstelvezetés) a család jobb anyagi körülményeire utalnak.
A berendezési tárgyak egy parasztpolgári nívón élő család háztartásának eszközkészletéről adnak képet. A bútorok részben öröklöttek, részben Szűcs Vilma hozományaként kerültek a házba. Egy részük helyi asztalosmesterek által készített együttes, két nemzedék lakáskultúrájáról ad képet. A helyismereti gyűjtemény egyik szobáját pedig Lőrincze Lajos nyelvész munkásságának szentelték.
