Az Érmellékre egykor jellemző teraszos építkezési mód egyik utolsó emléke ez a 19. század közepén épített szalacsi zsellérház. A meredek völgy két oldalát teraszosították, és az így létrehozott három szintre házakat és pincéket építettek. A 2011-től látogatható tájház alapítója és működtetője Dr. Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos. A kert és a ház (30m²) a középső teraszon kialakított pincesor tetején található. A terepviszonyok miatt a ház két fala félig a földbe van. Az udvaron egy ma is használatban lévő gémeskút, a kert végében pedig tölgyfavázas, tapasztott falú illemhely található. Az udvart sövénykerítés, a kertet garádja övezi.
A tájházhoz tartozik az utca másik oldalán található tölgyfahomlokzatú, 1880-ban készült borospince. A 20. század elején a ház id. Dombi Ferenc tulajdonába került, aki béres volt. A család csak fél hektár földet birtokolt, felesége Szikszai Erzsébet, gyerekei Ferenc és Emma. Ferenc családja egy fedél alatt lakott az öregekkel, lekerítve a kamarából egy részt, ajtót és ablakot vágva az udvar felől. Ferenc székes mester volt, felesége pedig takarítónő. Négy fiuk született: Sándor, Ferenc, Miklós és Károly.
Az épület az 1970-es években a mezőőr Szabó Zsigmond és családja tulajdonába került. Leányuktól vásárolta meg az elhagyatott házat Kéri Gáspár. A ház kétosztasú: hálószoba és kamra. A főbejárat makkos záras tölgyfaajtaján a kamarába jutunk, mely székkészítő műhelyként is szolgált. Ebben van a nyitott kéményű padkás kemence. A hálószoba szintén rendelkezik főzésre is alkalmas plattos tűzhellyel. Berendezése szerény: festett ágy 1873-ból, ácsolt asztal, falitéka, hárságy, gyékénykanapé és különböző funkciójú gyékényszékek. A berakott tűzhellyel egybeépítve van a dikó, mindkettő és a szabad kémény is azonos elv alapján készült: a rekettyével befonott tölgyfavázat betapasztották. Az épület négy oldala közül kettőt napraforgó kóróból készült akácfa lécvázra rögzített tornác övez. A ház tetejét tölgyfa szerkezetű elől- hátul kontyolt nádfedél képezi.
