Története 1967-re nyúlik vissza, amikor megalapították Magyarország központi szabadtéri gyűjteményét, hogy Magyarország népi építészetét, lakáskultúráját és életmódját mutassa be.
Célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. A 400-nál is több építmény múzeumba történt áthelyezése településnéprajzi szempontok alapján faluszerű épületcsoportokba, un. tájegységekbe szervezve valósult meg. A tájegységeken belül az építmények egy-egy parasztporta hagyományos rendjébe illeszkednek, melyekhez olyan szakrális, közösségi és gazdasági építmények kapcsolódnak, melyek egykor részei voltak a hagyományos faluképnek. A lakóházak és a gazdasági épületek egy-egy táj
történetileg kialakult lakóháztípusát és jellegzetes melléképületeit reprezentálják.
