A házat 1888-ban a Réder család építette. A fiúk ebből a házból vonultak a II. világháborúba, ahonnan sohasem tértek haza. 1945-ben a házat egy székely család kapta, akik 42 évig éltek benne.
A sombereki Német Tájház 2009. június 27.-én nyitotta meg kapuit a Rákóczi utca 18. alatt. Az 1930-as években újjáépített ház kőalapra épült, falait vályogtéglából húzták fel. Az utcai frontot vakolatlan téglával rakták ki. A lakóház tisztaszoba – sparherdkonyha – lakószoba – konyha beosztású. A padlásra a konyha melletti kis előszobából nyíló padlásfeljárón lehet felmenni. A lakóház mentén – az udvari felől – kőoszlopos gang található. A tisztaszoba berendezése korhű. A sparherdkonyhát csak ünnepnapokon használták, a szobában ágy és dívány is helyet kapott. A lakószobában több generáció élt együtt. A nyári konyhának épült helyiségben volt a füstölő a beépített üstházzal, kemencével és a rakott sparherddel. A telken kocsiszín is található, ahová a lovaskocsit állították, mellette pedig a szénapajta a takarmányt és a széna tárolására. Az istállóhoz csatlakozik a tyúkól, a disznós ólak és felette a góré, amelyben a csöves kukoricát tárolták. A telek végén a domboldalba pincét vájtak, mely egyben a kamra funkciót is betöltötte, hiszen a zöldséget és a bort is itt tárolták. A pince elé présházat építettek, amely a szüret, a disznóvágás, a lekvár főzés, a befőzések helyszíne is volt. Télen itt tárolták a zsírt is, amit nyáron a meleg ellen a pincébe vittek. A pince mellett volt a feljárat a hóstellre, ahol a gyümölcsös és a szőlő volt.
