Hazánk egyik legdíszesebb népi kultúrával rendelkező tájegysége.
: Sárpilis a Duna folyásától 10-15 km-re nyugatra, a Szekszárdi dombság peremén, a Sárvíz és a Duna közti területen elhelyezkedő sárközi település, mely a Duna hordalékon fekszik, így földterületei különösen gazdagok. Az itt élők számára jelentős változást hozott a Duna szabályozása. Nőtt a vízmentes területek aránya, ahol megkezdődött a szántóföldi művelés, valamint a rét és a legelő gazdálkodás. A dús termésből Sárköz lakossága évről évre gazdagodott. Jellemzővé vált a népesség fogyatkozására is kiható ”egykézés”. A gazdagság megjelent a viseletben, építészetben, valamint az ének és tánckultúrában is. A tájegységre jellemző népdalaival és néptánccal Bogár István tette igazán ismertté Sárpilist és a Sárközt. A régmúlt gazdagságát mai napig őrzik a település jellegzetes lakóházai és gazdasági épületei. A tájház a Balázs Kovács család építtette az 1890-es években. Homlokzata gazdagon díszített, vertfalú falszerkezete fehérre meszelt. Az utcafronton megjelenő négy szobát a modern polgári hagyományokat követő faragott bútorokkal és színes cserépedényekkel zsúfolták tele. A ház fő szegmense a tisztaszoba volt, amit sohasem használtak (tulipánosláda, kászli szekrény, festett sarok pad, faragott székek, bölcső, vetett ágy, amit sárközi szőttessel bevont párnák díszítenek). Elődeik mindennapi élettere a konyha volt. Állandó kiállítások:
- Oláh Márta ifjú népi iparművész hagyatéka: a gyöngyből készült hagyományos és modern ékszerei
- Holczné Szodorai Kinga kerámiái
- Sárpilisi Gerlicék sárközi színes hímzései, rost kötései
- Szabó Mónika olajfestményei
