A Róka-tanyaként ismert épületegyüttes Szabadkától 18 km-re, Nosza falu közelében a Ludasi-tó keleti partján fekszik. Eredetileg két, egymás szomszédságában épült szállásból alakult ki, a Róka – és a Szalma – tanyából.
Az öregebb Róka – tanya (korát nem ismerjük pontosan de feltételezhető hogy a XIX. sz. második felében épült) a környék egyik utolsó eredeti állapotú épülete, mely megőrizte az Észak-Bácskai nádtetős, döngölt falú, háromosztatú un. pannon háztípus építészeti jellegzetességeit. Ma is működnek a szabadkémény alatt fűthető banyakemencék, a tűzpatkák, a berakott- és a csikós tűzhelyek. A tó felöli helységben látható a tisztaszoba eredeti díszes berendezése. A lakószobában a mindennapi élet használati tárgyait, eszközeit, szerszámait bemutató kiállítás őrzi a múlt emlékeit.
A szomszédos Szalma-tanya vert falú lakóépülete 1952- ben készült a régi tanya helyén. A paraszti építészet remeke, helységeinek beosztása már nem a hagyományos háromosztatú típust követi. Külön értéke a konyhában található berakott sparhet és a tó felöli szobában épített “ sifon“ kemence.
A Paca-tanya (így ismerték a helybeliek) a múlt század hetvenes éveinek derekáig csónakosházként működött. Ott laktak a csónakosék (Szalma család) és elsősorba Erzsike ill. Pöre néni aki negyven éven át szállította a tanyasiakat a ludasi templomba, a vásárra, heti piacra és az un. Egyleti – iskolába siető gyerekeket a tó túloldalára. A tanya udvarán állt a vizen járó emberek és a halászok védőszentje a Nepomuki Szent János szobra melyet sajnos illetéktelen kezek eltávolítottak eredeti helyéről. Jelenleg a noszai hídnál látható. A korabeli fényképek alapján a gazdasági udvarban disznóól, tyúkól, istálló és egy hambár állott. A tanya felújítása során ezeket a melléképületeket újra felépítettük.
A Szalma-tanya alatti nádasok és a Sárgapartnak nevezett tórész hajdan népszerű horgászhelynek számított. Sok csónakot őriztek a tanya alatti meredek szakadású parton a nádasba futó mólóhoz kikötve. A tó akkor még nem volt eliszaposodva és a legendás halbőségre még ma is emlékeznek az idősebb tóparti (rétparti) emberek. Az itt található több mint ezer tárgyat számláló néprajzi gyűjtemény nagyban hozzájárul Észak – Bácska tárgyi és szellemi kulturális örökségének fennmaradásához bemutatásához, megismeréséhez.
Az Etnolife hagyományőrző civil szervezet gazdálkodik a két tanya felett. Az egyesület alapvető célja, népi kultúránk tárgyi és szellemi értékeinek feltárása, ápolása és bemutatása.
A hagyományápolás és a tájház működtetése mellett, környezeti nevelés, tanulmányi diákkirándulások, nyári táborok szervezése és lebonyolítása képezik munkánk legnagyobb részét.
Az utóbbi évtizedekben mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az emberi társadalmak sorsa a természettel való ésszerű kapcsolaton alapul. Ehhez nemcsak a természet ismerete, de a természet megőrzése iránti igény is szükséges. A lakosság mind nagyobb hányada él urbánus körülmények között, ahol a felnővő nemzedék nem ismerheti meg a természetet, nem tapasztalhatja meg törvényszerűségeit. A környezeti nevelés lényege a közvetlen tapasztalat – és élményszerzés, ezeken keresztül pedig a természettel való helyes kapcsolat kialakítása. Júliusba, augusztusban táboroktól hangos a tanyasi udvar. Több nemzedék számára maradandó élményt és feledhetetlen kalandot jelentett a tanyasi vakáció, a nyári tábor. A gyerekek java évekig visszatér hozzánk. A környezet és természetismeret mellett népszerűek a kézműves foglalkozások, mint a szövés, a fonás, az agyagozás, a különböző kreatív műhelyek és a természetesen a sok-sok feledésbe merült gyermekjáték felelevenítése is.
A Róka tanya mint közösségi tér már hosszú ideje helyszíne a különböző szintű ifjúsági találkozóknak is. Az utóbbi időben egyre kifejezettebb lett az a tendencia hogy a Kárpát medence különböző pontjain élő magyar fiatalok találkoznak itt, közös programokat szervezve, ismerkednek, barátkoznak egymással. Több határon átívelő Európa Uniós projektnek köszönhetően a Róka – tanyát sikerült úgy kialakítani hogy alkalmas legyen nagyobb csoportok befogadására is.
