Vértesboglár közel 1000 lelkes település a Vértes keleti lankáin.
A második világháború előtt színtiszta svábok lakta település volt.
Vértesboglár tervszerű benépesítésére a XVIII. században került
sor. Eszterházy Ferenc 1760-ban telepítette be azzal a feltétellel, hogy istenfélő,
békés és igazságos jellemű telepesek vegyék birtokba Boglárpusztát. A
letelepedőknek három szabad évet biztosított. Ezen idő alatt fel kellett építeni a
lakóházakat, meg kellett kezdeni az erdőirtást, a földek feltörését, a szőlők
telepítését. A betelepedők az Eszterházyak tatai uradalmának falvaiból és a
bajorországi Schwarzwaldból érkeztek. Számos ma is élő családnév szerepel az
első telepesek névsorában.
A sváb ház gangjáról a konyhába lépünk, majd balra, az utcára néző szoba
fogadja a látogatókat vetett ágyaival. Az ablakokon horgolt és slingelt függönyök
láthatók. A gyönyörű szekrények mellett férfi és női viselet, a falon szentképek
és családi fotók láthatók. Kiállítottak itt német imakönyvet, cselédkönyvet és
egyéb hivatalos okiratokat is. A konyhában látható használati tárgyak azt
sugallják, hogy az itt élők, takarékosan éltek, de nem rosszul. A konyhából nyíló
hátsó szobában Singer varrógép áll az ablakok alatt, régi fotók a falon,
katonaláda, karosszék a szoba szegletében. Ezután következik a kamra, ahonnan
falétra vezet a padlásra.
