Újbarok községet nem közvetlenül telepítették be németekkel, hanem Felsőgalláról, illetve Pilisvörösvárról érkeztek ide a telepesek az itteni erdőterületek kiirtására 1773-ban.
A településhez nagyon kevés földterület tartozik, így a mezőgazdaság kisebb szerepet játszott az itteni lakosok életében. Inkább a kézműves mesterségek voltak jellemzők (pl. cipész) a falu lakosságára. Az emberek nagy része Budapesten talált munkát. A fiatal lányok gazdag családoknál szolgáltak, a férfiak a Herz szalámi gyárban, a Pénzverdében, valamint a MÁV-nál vállaltak munkát.
A lakóházba lépve a konyhába jutunk, ahol a százéves gyönyörű konyhabútor mellett használati tárgyak is láthatók, mint pl. vajköpülő, tejesköcsögök, tányérok, kondér és különböző munkaeszközök, mint a kukoricamorzsoló. A falon fésűtartó, falvédő, korabeli törölköző, egy fogason pedig egy régi tarisznya lóg. Az első – úgy nevezett “parádés” – szobában az egyik oldalon magasra vetett ágy látható hat párnával, mellette éjjeliszekrény imakönyvvel. Az ágy végében áll a bölcső, benne kisbabával, akit fiatal, hagyományos viseletbe öltözött házaspár őriz. Mögöttük ruhás szekrény, benne ruhanemű és ágynemű található. A szoba jellegzetes bútora a “khászli” (helyi nyelvjárásban), ami tulajdonképpen egy komód. A falon szentképek és szenteltvíztartó, illetve minden szobában feszület tanúskodik az egykori helyi lakosok istenfélő, mélyen vallásos életmódjáról.
