A napsugárdíszes lakóépület közvetlen a Nagyárvíz (1879) után, 1880-ban épült, így egyike a legrégebbi árvíz utáni alsóvárosi parasztházaknak.
A Szegedet romba döntő Nagyárvíz után mérnökök tervezték újra a város tereit, utcáit, lakóházait. Lechner Lajos az alföldi életmódot és a régi hagyományokat szem előtt tartva tervezte meg az új lakóházakat. a típustervek deszkás oromzata megőrizte a barokk korban is jellemző napsugaras díszítményt, a legszebb darabjai Alsóvároson találhatók, bár napjainkra a számuk töredékre zsugorodott.
Bálint Sándor néprajzkutató a barokk Istenszem (alsóvárosiak ajkán Istenszöm), a Szentháromságot jelképező oltalmazó, bajelhárító háromszög népi megfogalmazását látta a napsugaras oromzatokon. A szentháromság barokk tisztelete, a napsugaras oromdísz korai rendeltetése minden bizonnyal már feledésbe merült, de jellegzetes hagyományos kialakítása a 20 század első évtizedeiben is fennmaradtak.
