Mezőfalva a (korábban Hercegfalva) nagyközséget a Ciszterci rend, József nádor közbenjárásával, alapította 1811-ben. A Habsburg főherceg iránti tiszteletből adta a rend településnek a Hercegfalva nevet.
1951-ben felülről jött kezdeményezésből (a közelben akkor kezdett épülni Sztálinváros, a mai Dunaújváros) változtatták a nevét Mezőfalvára. A község betelepítése Zirc környékéről, a bakonyi hegyvidék, valamint Fejér megye német ajkú településeiről történt, úgynevezett belső betelepítéssel. A telepesek a jó minőségű termőföld és az adókedvezmények reményében vállalkoztak a falualapításra.
Nemzetiségük szerint 80%-ban német ajkúak voltak. Ez az arány meg is maradt az 1946-os sváb kitelepítésig, amikor a falu lakosságának majdnem a fele, 1300 ember űzetett el Németországba. A házat 1875-ben építette a Birkás család, melynek identitása háromnegyed részben sváb. 1992-ben halt meg a család utolsó tagja 93 éves korában, hátrahagyva a ház összes ingóságát, köztük családi képeket, iratokat stb. A faoszlopos, gangos ház részei: az utcafront felőli első szoba, majd azt követi a nyitott kéményű
konyha búbos kemencével, mely a hátsó szobát is fűti. A hátsó szoba után található a kamra a tehénistálló, lóistálló, fészer, mögötte a góré (csöves kukoricatároló), a fészerben a gazdasági udvar eszközei, valamint bortermelés kellékei találhatóak. A régi hagyományokra jellemzően szederfa áll az udvaron. A telek jobb oldalán virágoskert, gémes kút, tyúk- és disznóól van. A házhoz nagy kert tartozik, mely lóherével van bevetve.
