A házat az 1870-es években egy helyi mesterember, Valkó Vendel építette két család számára, két külön bejárattal.
A lakóépület szarufás, torokgerendás, vízvetős, deszkaoromzatos, nem típusos háromosztatú ház. Eredetileg két család részére épült, 2 külön bejárattal (1 kemencés szoba és a szabadkéményes konyha). A gyakorlatban általában egy család lakott benne, a hátsó részben átmenetileg laktak vendégcsaládok. A XIX. sz. közepe előtt Markazon fából építkeztek, későbbpatakkőből vagy kőbányák, kőfejtők terméséből. A tájházat durván faragott patakkőből, agyagos földbe építették, teteje nád (korábban tetőfedésre rozsszalmából kötött zsúpot használtak). A belső terek alapzata „földes”, amelyet lótrágya és agyag keverékéből tapasztottak össze. Erre került föl egy vékony, tehéntrágya és markazi vörös föld („híg massza”) keverékéből álló réteg, mely azt a célt szolgálta, hogy a felület egyenletesebb és színesebb legyen. A falakat fehérre meszelték, a homlokzaton kék színű ablakkeretezéssel és lábazattal.
A lakóépülettel párhuzamosan húzódik egy kamrából és egy eszköztárolóból álló gazdasági épület. A berendezési és felszerelési tárgyak java része az 1910-es évekből származik. Bölcső, vetett ágy, rokka, szövőszék, konyhafelszerelési tárgyak, a hajdani életmód jellemző darabjai mind megtalálhatók a házban. A komód tetején Keszthelyi Jánosné, Marika néni népművészeti babái és népi gyermekjátékai sorakoznak.
