A ház pontos mása helyet kapott a szentendrei skanzen dél-dunántúli tájegységében.
A község évtizedes múltját foglalja magába a Tájház, mely a jelen és a jövő nemzedék számára példaértékű. Híven tükrözi a község lakóinak összefogását, erejét, akaratát. A ház egy XIX. században élt gazdag német földműves, Johann Lukas tulajdona volt a szomszéd házzal együtt. Az épület több lépcsőben nyerte el mai formáját, folyamatos bővítése jól követhető, precízen dokumentált.
Az 1920-40-es években az egész ház cselédlakásként funkcionált, a II. világháború végén az első két helyiségben postahivatal működött. A tulajdonost és családját kitelepítették Németországba, helyükre az andrásfalvi Biszak család került 1945-ben. A székelyek és a svábok békés egymás mellett élését reprezentálja a hidasi tájház, amely a két népcsoport tárgyi emlékeit őrzi.
Az összegyűjtött anyag jelentős része a lakosság adománya, kisebb része vásárlás útján került a gyűjteménybe. Látható itt berendezett székely és német szoba, a konyhában motolla, mosóteknő dörzsölő fával, gyapjúfésű, szilvaaszaló, vaslábas, szalmatálak.
Egy külön szobában kaptak helyet nagyanyáink falvédői magyar és német nyelvű felirattal, a régi dísztörölközők, fésű és kefetartók is.
Az istállóban mezőgazdasági eszközök, ekék, sorhúzók, lószerszámok. A kiállítás legrégebbi darabja az 1793-ból való szőlőprés.
A ház pontos mása helyet kapott a szentendrei skanzen dél-dunántúli tájegységében.
Dr. Zentai Tünde muzeológus, Videcz Ferencné helytörténész segítségével 620 műtárgyat gyűjtött a községben a szentendrei ház berendezéséhez.
