A lakóház a protestáns vallású németek tárgyi kultúráját mutatja be.
A 19. században épült, vert falu, eredetileg zsúptetős házhoz az 1930-as években a házzal párhuzamosan istállót és fészert emeltek, miközben a régi istállót szerszámoskamrává, műhellyé alakították át. Az első szoba a két világháború közt élt emberek ízlésvilágát reprezentálja. A szekrényekben és ládákban a gyűjtemény viseleti darabjait helyezték el. A falakon fényképek, az asztalon biblia, énekeskönyv. A lakókonyha szekrénye és falitékája, az asztal paddal, szép csempéjű takaréktűzhelye (mely a hátsó
szobát is fűtötte) a hétköznapokat idézi. A hátsó szobában a hímzett dísztörölközők és a gyöngyös főkötők szép sorozata látható. A folyosóvégén nyílik az eredeti használati tárgyakkal berendezett kamra. A polcokon szódás és befőttesüvegek, edények és egyéb konyhai eszközök vannak. Innen vezet lépcső a padlásra. Az egykori lakóházzal egy fedél alá épült istálló ma a kenderfeldolgozás eszközeinek tároló helye. A ház mögött sertésól áll. A telket lezáró löszfal üregeiben, melyből az építkezéshez kitermelték a földet, krumplispincét, borospincét és baromfiólat, sütőkonyhát találunk.
