A Tájház-„Kossuth- Hangjának őrzője”.
Az 1840-és évekből fennmaradt műemléki épület, amely a 19-20. század fordulójának jellegzetes gyömrői házát mutatja be, amely belesimul egy szakaszosan még fellelhető, hagyományos, fésűs utcaképbe. A tájház épülete vastag vertfal, szarufás nyeregtetőjét korábban vegyes nád-zsúp, most natúr hódfarkú cserép fedi. A 19. század második felében a polgárosodás hatására a paraszti építészetben és lakásbelsőben bekövetkezett változásokat a tájház állandó kiállítási anyaga mutatja be az első három helységben (tisztaszoba, konyha- pitvar, lakószoba). A két hátsó helyiség a helytörténeti- és időszaki kiállításoknak ad otthont.
Az ablak előtt egész évben állt a szövőszék, amely helyett most a kenderfeldolgozás eszközeit állítottuk ki: tiloló, gereben, gombolyító, motolla. A család a Kiserdő és az Öregszőlő között termelt kenderből szőtt pokrócot és 60 cm széles rongyszőnyeget, valamint sűrű zsákvásznat, a harkát, amelyet batyuzásra, teherhordásra használtak. 1956- ban befejeződött a családi szövés, a szövőszéket lebontották, és a padlásra vitték.
A tősgyökeres gyömrői Hegyi- Füstös István (1919-2014) kutatómunkájának eredménye Kossuth Lajos hangjának megtalálása és közzététele. A gyömrői tájház gyűjteménye őrzi a bakelitlemezt, melyen e történelmi hang-emlék megelevenedik. „Kossuth hangja” a legkorábbi ismert és máig (töredékesen) fennmaradt magyar beszédfelvétel, amelyet 1890. szeptember 20-án Torinóban két pesti vállalkozó Felner Károly és Barna Tivadar rögzített. A felvétel 1890. október 6-án, Aradon a vértanúk emlékművének átadásán hangzott el.
