Az Év Tájháza 2009. évi díjazottja.
Az első helyiség, az utcára néző ablakokkal, díszesen berendezett tisztaszoba (fájredestub/Paradestube). A szoba különlegessége a fekete selymen fekete csipkével díszített, nyolcvan-kilencven éves menyasszonyi ruha. A főbb berendezési tárgyak neve olvasható magyarul, németül és fonetikus írással lejegyzett sváb dialektusban. A második helyiség a tisztakonyha (fájredekuhl/Paradeküche) az értékesebb porcelánedények tárolására szolgáló tálalószekrénnyel. A bemutatott korszakban azonban már csak nevében őrizte eredeti funkcióját, s ezt is már szobaként használták, pl. betegnek, gyermekágyas asszonynak vetettek ágyat itt vagy a legidősebb lány lakott benne.
A lakószobában (slófstub/Schlafstube) az ágyak, az asztal és a ruhásszekrény mellett helyet kapott egy varrógép és a bölcső. Közöttük áll a sublót, melynek tetején díszbögrék és szobrocskák sorakoznak a szentelt barkacsokor és az Úrnapi körmenet stációinál gyűjtött nyárfa ágacskák mellett. Mindkettőnek védőerőt tulajdonítottak. A férfiviseletként bemutatott suba érdekessége, hogy egy kitelepített családtól, Németországból került vissza a tájházba.
A következő helyiség a konyha (kuhl/Küche), a ház talán legintenzívebben használt része volt. A kamra vagy nyári konyha, itt főzték a nagy mennyiségben készült ételeket, így a lekvárt is. Itt volt a disznóvágás
eszközeinek, a dagasztóteknőknek és a csapdáknak a helye. Az istállóba azok a tárgyak kerültek, melyek nem illeszthetőek be szervesen a lakóházba, de bemutatásra mindenképpen érdemesek, mint pl. a Rötzer pékség kiszolgáló pultja vagy a mára már elbontott német temető egyik sírkődarabja. Az istálló világát a felújított szénaledobó (fódehájzle/Futterhäuschen) és a szolga ágya (himmelbét) idézi. A kőjászlak leüvegezve egyfajta speciális vitrinként szolgálnak az itt látható dokumentum- és fotóválogatáshoz. A
látogató egy rövid leírás és a fényképdokumentumok segítségével megismerkedhet az épület egykori tulajdonosainak történetével.
