Az Év Tájháza címmel elismert kiállítóhely.
Az 1870 körül épült ház módosabb gazda háza, egy pitvarból és két szobából áll. Eredetileg nádtetős volt, és mindkét szobában volt kemence (egy kerek és egy szögletes), mára csak a kemence szája, a beépített tűzhely és az egyik helyreállított kemence látható. A házhoz hatalmas udvar és melléképületek (ólak, istállók, góré, szín stb.) tartoztak. Az udvar közepén gémeskút is volt, ezt a 70-es években temették be. Első ismert tulajdonosa Kádár István volt, aki a XIX. század végén vásárolta az épületet. Jómódú gazda volt, a XX. század elején már 20 holdas birtokon gazdálkodott, emellett állatokat is tartott. 1999-ben hagyaték útján került dédunokájuk, Nagy Tiborné Kádár Irén tulajdonába.
A felső szoba bútorai jórészt eredetiek, a szekrények ugyanazon a helyen állnak, ahol a legutolsó lakó életében. Látható itt vetett ágy, több mint száz éves bölcső, valamint paraszti ruhadarabok. A padló földes, kézi szőttesek borítják. Ez volt a tisztaszoba, itt fogadták a vendégeket, ezt használták ünnepnapokkor. Itt kerültek elhelyezésre azok tárgyak is, melyek a család életében kiemelkedő jelentőségűek voltak, több nemzedéken át öröklődtek, például a gyékényfonatú ülőkéjű karosszék, a gondolkodószék.
A konyha volt a főzés, a kenyérsütés és egyéb foglalatosságok, pl. mosás helyszíne. A konyhának döngölt agyagpadlója van, felületét időközönként mázolással tartják rendben. A konyhának két vályogból és téglából rakott tűzhelye van, mivel eredetileg mindkét szobában volt kemence, és innen fűtötték. Jelenleg azonban csak egy helyreállított kemence van, ami egyébként működőképes. A kiállítási tárgyak úgy vannak elhelyezve, mintha az egykori háziasszony épp csak abbahagyta volna egy kicsit a főzést. Jó állapotban látható a falba épített polcos tároló hely, a telázsi, ahol a tejes köcsögöket, szilkéket tárolták. Az egyik kemenceszáj mellett egy katlant láthatunk, ide kaparták a parazsat a kemencéből, a melegével vizet melegítettek mosáshoz, fürdéshez.
Az alsószobában találhatók a házkörüli munka eszközei is: rokka, szita, vajköpülő, káposztaprés, káposztagyalu, kalapácsok, mérleg, kupujkó (tojástartó), stb. Egy másik sarokban a pásztorélet tárgyait helyezték el: karikás, bicskatok, kostökzacskó, kulacs. Mind eredeti pásztormunka. A kerti munka eszközei (kákó, vetőfa, gereben, kendertörő, lőcsös szekér, eke, stb.) a ház előtt és egy alkalmi színben vannak kiállítva. Itt található két nagyon különleges kiállítási tárgy is, vesszőből font, sárral tapasztott méhkas, és az a közel százéves szőlőprés, ami még mindig használható állapotban van. Ez a szőlőprés – úgy mesélték -, az egész falut kiszolgálta fénykorában.
