Az 1969-ben alapított emlékkiállítás a barlanglakás utolsó lakójának Özvegy TóthGyőzőné „kőlakásának” enteriőrjének és használati tárgyainak megtartásával készült.
A lakóüregeket a XIX. század végén a filoxéra járvány miatt a szőlőművelésről a kőbányászatra áttérő sváb lakosok hozták létre, majd néhány évtized elteltével egy másik társadalmi csoport, a XX. századi ipari munkásság életmódjának emblematikus kényszerlakhelyévé vált. Az olcsó, helyben felhasználható vagy értékesíthető épületkő jelentős szerepet játszott Budapest fejlődésében is, a kőfejtés során keletkezett nagyobb üregeket pedig raktárként, borospinceként hasznosították. A pincék és a barlanglakások
kialakításának következményeként e területen olyan vájatrendszer alakult ki, amelynek teljes hosszúsága meghaladja a 100 km-t. Ma kb. 3.500 kisebb-nagyobb üreg ismert, különböző méretekben a több kilométerestől a néhány négyzetméteresig. A mészkőbe vájt barlanglakások egy ma már megszűnt életforma emlékét őrizik. A kiállítás célja a XX. század társadalmi változásainak bemutatása a barlanglakók életmódjának változásán keresztül.
