A város lakossága zömében a XVIII. században ide telepített németekből, valamint a II. világháború után áttelepített felvidéki és Bukovinából elmenekült székely magyarokból tevődik össze.
A tájház épületének homlokzatát gazdag, eredeti stukkódíszítés borítja, a gangról az utcára nyíló, fából készült kiskapu is eredeti, faragott díszítésű. A házhoz nagy területű előudvar tartozik. A lakóépületben öt nagyobb szoba található. Az épület jól tükrözi az egykor benne lakók életmódját. A lakóhelységek után található a présház és az egész épület alatt pince van, ami szőlőtermesztésre, bortermelésre utal. A lakóépület végében kap helyet az intenzív állattartásra szolgáló istálló és fészer. A hátsó udvarban eredeti, kukorica tárolására szolgáló górét láthatunk. Az oldalsó épület a gazdálkodásból kiöregedett, idős házaspár lakóhelyéül szolgált. A főépület négy helyiségében kapott helyet a néprajzi gyűjtemény: az utcai szobában a németek “tiszta szobája” látható, melyet a helyi német hagyomány szerint berendezett konyha követ. A harmadik helyiségben található a székely kiállítás, a Bukovinából, Józseffalváról menekült székely családok régi idők emlékeit őrző fotóinak, dokumentumainak, személyes és használati tárgyainak gyűjteménye. A negyedik szobát a felvidékiek rendezték be a megőrzött bútoraikkal, használati tárgyaikkal, textíliáikkal, kézimunkáikkal.
Az oldalépület egyik helyiségében iskolatörténeti kiállítás, a másikban régi, helyi mesterségek fennmaradt eszközeiből (kékfestő, fényképész, cukrász) összeállított kiállítás látható. Az istállóban és az un. hátsóudvarban mezőgazdasági gépek, eszközök kaptak helyet. Az épület pincéjében a város területén egykoron működő Ciszterci apátság leleteiből összeállított, gazdag, régészeti kiállítás várja a látogatókat.
A pince rövidebb szárnyában a szőlőfeldolgozás és borászkodás eszközei kaptak helyet.
