A Duna szabályozása előtt a Sárközben, Bátán, élő nép megélhetési forrása elsősorban a halászat és a legeltető állattartás volt.
A tájház fésűs beépítésű, utcára merőleges gerincű, nyeregtetős épület, úgynevezett “hosszú ház”, melynek portáján a paraszti gazdálkodáshoz szükséges minden gazdasági épület megtalálható. P. Sümegi Mihály földműves építtette.
A halászház vázszerkezetét gerendából ácsolták. A sövényfalat tartó oszlopokat a földbe verték, majd a közöket vesszővel fonták be, végül mindkét oldalon besározták és kimeszelték. Áradáskor a víz kimosta a sarat a sövény közül, helyben maradt a ház, csak újra kellett tapasztani. Az áradással kevésbé veszélyeztetett területen a földépítkezés volt a másik építkezési mód. A Halászház utcára merőleges gerincű, vert falú, döngölt föld padlózatú, három helyiségből álló lakóház. A vert fal földből készült. Sekély alapot ástak és a nedves, agyagos földet két deszka közé döngölték. Egymás fölé több napon keresztül rakták a földet. Utólag vágtak rá ablakot, amikor már teljesen elkészült a fal. A Halászházban látható kiállítás a vízből, ártéri gazdálkodásból élő emberek életformáját idézi fel. Itt láthatók a Duna szabályozása előtt fő megélhetési forrást biztosító halászat eszközei, valamint a ház építéséhez használt eszközök.
