Az Év Tájháza elismerésben részesült 2019-ben.
A Dunántúl legkorábbi szabadtéri néprajzi múzeuma. A boltíves-tornácos ház a Veszprém környéki kisnemesi falvak jellegzetes népi építészetét mutatja be. A tornácról elsőként a Bakonyi Ház konyhájába lép a látogató, ahol a 19. század végi háztartás tárgyi eszközeit tekinthetjük meg: az égő fahasábok megtámasztását szolgáló tűzikutyától kezdve a lakodalmi főzőfazekakon keresztül, egészen a kenyérsütés eszközkészletéig. A lakószoba berendezési tárgyai, egy református kisnemesi család életmódját idézik. Jellemző a nemesi mintákat követő faragott székek, szekrények túlsúlya. A helyiség fűtését zöld mázas
szemeskályha biztosította. A szoba fő helyén, az ajtóval szembeni sarokban kapott helyet a vendégfogadó tér: a sarokpad a kenyértartó fiókkal ellátott asztallal. A szemközti sarok magasra fölvetett ágya az eladó lány hozományát mutatja be, de a 18–19. századi hímzett párnahajak az egész lakószoba díszéül szolgálnak. Időtlen idők címmel a ház hátsó szobájában készült kiállítás különleges módszerekkel közelít a népi kultúra felé. A ház környéke ma etnobotanikai oktatókert, amely a környékre jellemző vadon élő, illetve termesztett növényekből ad válogatást. A mintegy kétszáz növényt úgy válogatták össze, hogy
minél sokoldalúbban mutassa be az egykori helyi, paraszti kultúrát jellemző növényismeretet.
