Az Észak-és Közép-magyarországi tájházak regionális találkozója Boldogon

„Mint egy vasárnap ebéd utáni habos kávé” – így jellemezte találkozónkat Katonáné Fülöp Gabriella jegyzőasszony (Boldog), aki a „Lehet másképp? Élményprogramok a tájházakban” címmel meghirdetett regionális találkozó alkalmával volt egész nap a vendégünk.
Közel negyvenen (Bodony, Abasár, Csanádpalota, Eger, Mezőkövesd, Szentistván, Tura, Pánd, Gyömrő, Szada, Veresegyház, Sülysáp, Nagytarcsa, Budakeszi, Ócsa, Szolnok –Tabán, Boldog településekről) vettünk részt a boldogi művelődési házban rendezett találkozón, ahol Kepesné Tóth Katalin igazgató asszony volt a házigazdánk. Köszöntésképpen Boldogi értékek címmel igazgatóasszony összeállításának köszönhetően ismerkedhettünk a település hagyományaival, örökségével. A nyitó előadást Dr. Bereczki Ibolya Szövetségünk elnöke tartotta. Előadásában kiemelte, hogy a tájházak értéktárak és tudásbázisok, azonban épület és hiteles berendezés nélkül ezek mit sem érnek. A helyi tudás tárgyakban való bemutatásnak színtere is lehet a tájház, mint például a cipész, csizmadia mesterség Endrődön, vagy a tiszai halászat, hálókötés Szolnokon a Tabáni Tájházban, Hartán a bútorfestő hagyomány, szőttes hagyomány Cigándon. A tájházak kiállítását megújíthatjuk például úgy, hogy egy-egy ünnephez kötődően tematikus kiállítást készítünk ételekből. Lakodalom, keresztelő, egyházi ünnepek rég elfeledett ételeit eleveníthetjük fel rendezvények alkalmával, ily módon megteremtve azt a közösséget, mely a tájházért már felelősséget is érez. A közösségi rendezvényekhez kapcsolódóan nem árt, ha felmérjük, hogy a programhoz kapcsolódóan elegendő hellyel és eszközökkel rendelkezünk-e. Például a kenyérsütésnél nem célszerű a kiállításból kiemelt tárgyat használnunk. Jobb, ha erre a célra beszerzett ún. demonstrációs tárgyakat használunk. A számos példát felvonultató előadásból ízelítőt kaptunk az ismeretátadást és az élményprogramokat nyújtó tájházak életéből. Verbőczi Gyuláné, Erika az ócsai tájház vezetője a Műemlék templom szomszédságában álló védett porta-együttesét bemutatva kiemelte a Duna-Ipoly Nemzeti Park alapfeladataival egybehangzó természetvédelmi, környezettudatos tevékenységek pl. a Fűben-fában gyógynövény ismereti túra, kézműves programok szerepét a tájház életében. Előadásából megtudhattuk egy remekül vezetett látogatói statisztika bemutatásával, hogy 2009-ben több mint 7000 látogatója volt a tájháznak, ami tevékenységének eddigi legsikeresebb éve volt. A csapadékos időjárás miatt azonban 2011-ben ez a látogatószám jelentős mértékben visszaesett, azonban így is 99 kézműves alkalma volt a tájháznak. Az iskolai kirándulások alkalmával is kevesebben választják a tájházat, a megnövekedett költségek miatt, ez is jelentős mértékben befolyásolja a statisztikai eredményeket. A helyi lakodalmas bemutatása kapcsán kiemelte a falu egészét megmozgató eseményt, melyre pályázati keretből ruhamásolatokat készítettek. Péterné Mocsáry Magdolna a Tabáni Tájház, mint a szolnoki Damjanich Múzeum kiállítóhelye háziasszonyaként számolt be óvódásoknak szervezett kézműves foglalkozásokról, melyben tésztazacskót varrnak, csipetkét gyúrnak vagy éppen csíráztatnak, palántáznak a gyerekekkel. Kiemelkedő tevékenységük azonban egy, az 1930-as évekből való hagyomány, a halászlegény-avató felelevenítése. A 15-16 éves fiúk kenyérkeresővé válásának megünneplése kiemelt családi esemény volt. Saját családjának bevonásával és a tájház szomszédságában élő egykori halász élőben meséltetésével, halászháló kötéssel, csónakhajtogatással vagy a tiszai halászatról készített alkalmi fotókiállítással remélhetőleg hagyományt teremtenek a településen és a tájházban. Előadásának végén kiváló hangulatban énekeltük el az előadó kérésére az „Által mennék én a Tiszán ladikon” kezdetű népdalt. Berecz Lászlóné, Zsuzsa a Matyó Népművészeti Egyesület elnöke és az észak-magyarországi tájházak regionális képviselőjeként a Mezőkövesd Hadas városrész példájával, a tájházak és a turizmus kapcsolatát mutatta be előadásában. A mezőkövesdi Hadas városrész, mint helyi védelem alatt álló településrész, komplex módon ad képet az UNESCO listán szereplő, élő matyó örökségről. A Hadas városrész védett épületein keresztül megismerhetjük a településszerkezet jellemzőit, a népi építészet, a matyó díszítőművészet és a ma alkotó kézműves mesterek tevékenységét. Egy négyzetkilométernyi területen elhelyezkedő házak közül tulajdonképpen a Kisjankó Bori Emlékház az, amelyik működési engedéllyel rendelkező tájház. A többi kézműves mesterségeket bemutató ház (bútorfestő, hímző, fazekas, szalma-és gyékényfonó stb.) és lakóépületek. Közművelődési színtérként a Népi Művészetek Háza és a Táncpajta jelenik meg, mint a hagyományőrző közösségek otthona és a koncertek, táncos rendezvények és táborok színhelye. A találkozó meglepetése volt a boldogi hagyományőrző csoport tagjainak népdalokkal fűszerezett néptánc előadása, melyet az ebéd elfogyasztása közben nézhettünk meg. A gyermekek, férfiak és asszonyok előadása azért volt számomra különleges, mert ebédidőre esett. Az együttes vezetőjétől megtudtam, hogy az asszonyok egy része a helyi óvoda pedagógusa, közöttük az óvoda vezetője, akik az előadás erejéig jöttek el közénk. Külön köszönet érte, valamint a boldogi nagyrózsa süteményért, melyet elfogyaszthattunk. Igazán szép és finom volt! Ezúton szeretnénk megköszönni a település vezetőinek és lakosainak a kedves fogadtatást, Kepesné Tóth Katalin igazgató asszonynak fáradhatatlan munkáját, a tájház gondnokának és a hagyományőrző együttes vezetőjének a kellemes pillanatokat, mellyel megörvendeztettek bennünket.
Bajnóczy-Kovács Edina és Berecz Lászlóné 2013. április 19.