Az Év Tájházvezetője Díj kitüntetettje Vaskó Istvánné Borika, a hajdúszoboszlói Gazdaház gazdasszonya

A hajdú hagyományaira büszke fürdővárosban, Hajdúszoboszlón, a város szélén, a helyiek által Czeglédy - házként ismert műemlék épületben, a Városszépítő Egyesület szakmai, a város anyagi és a telket megvásárló Vaskó-házaspár több éves, kitartó, sok-sok munkával járó épület-felújításának köszönhetően 1995. szeptember 15-én nyitotta meg kapuját a korabeli bútorokkal berendezett épületben a Gazdaház.
A telket megvásárló fiatal házaspár nemcsak otthont, munkájukhoz műhelyt vásárolt évtizedekkel ezelőtt, hanem bebizonyította, hogy a helyi védettség alatt álló, majd műemléki státuszt kapó épületet berendezve, értékteremtő munkájukkal magánszemélyként is hozzájárulhatnak a város múltjának bemutatásához.
A Vasvári Pál utcán haladva, a vasas téglából rakott járda, a feketére festett léckerítés és a 150 éves műemlék ház homlokzata már messziről felkelti a figyelmünket. Az 1841-ben elkészült várostérképen már házas telek szerepel itt. A térkép szerint a tulajdonos Czeglédy István volt, a III Ferdinánd királytól nemességet kapott Czeglédy Jeremiás városi hadnagy leszármazottja. A Czeglédy család birtokában levő telek a mainál jóval nagyobb volt, és rajta a leszármazottak emlékezete szerint, az utolsó időkben két hasonló lakóház állt egymással szemben. A most is meglevő épületet csak a családi ünnepeken használták, a család a másikban lakott. A telken több gazdasági épület is állt.

A ház alföldi típusú, klasszicista, a telek belseje felé elnyúló, nyeregtetős, cseréppel fedett épület. Pitvarából nyílnak a szobák, tornácáról lejárat vezet a pincébe, amely fölött grádicsos kamra helyezkedik el. A ház berendezésével bemutatja, hogyan, milyen használati tárgyak között élt hajdanán egy kisnemesi család. A házat építtető Czeglédyek vezető szerepet vállaltak Hajdúszoboszló életében. Közülük került ki a „tizedes város” utolsó főkapitánya is, aki a Hajdúkerület megszűnése után az első polgármestere lett a városnak.
A ház előtti Gyógynövénykertben mintegy 50 fajta gyógynövény fogadja a portára belépő látogatót. A ház gazdasszonya, mint fitoterapeuta mutatja be az érdeklődőknek a kert gyógynövényeit, élvezetes bemutatóján sok ismeretet szerezhetünk termesztésükkel, begyűjtésükkel, felhasználásukkal, alkalmazásukkal kapcsolatban, mely betegségekre javallottak, mik az esetleges ellenjavallatok a használatuknál. Majd a házba belépve a múlt századi enteriőrben a Köpöly, nadály, frászkarika, vagyis a népi gyógyítás eszközeivel ismerkedhetünk meg. A bemutató végén nem maradhat el a gyógynövényteák kóstolása sem.
A ház előtt, téglával kirakott, 6-8 méter mély, mai napig bővizű gémeskút áll. A gémeskút körüli területen zajlanak nyaranta a hétvégi programok, melyeken a házimunkák, azok hagyományos időrendi sorrendjében kerülnek sorra, a kora tavaszi szappanfőzéstől a késő őszi káposztasavanyításig.
A portán kialakított kézműves műhelyben látható az Endrődi Sándor pécsváradi gyűjtőtől kapott nagyszámú Zománcedény gyűjtemény, valamint a 100 év 10 perc alatt című kiállítás, amely a korabeli háztartások konyhai edényeit, eszközeit mutatja be.
A Gazdaház nemes küldetése, miszerint elődeink tárgyait nemcsak ismerni, hanem tudásukat megismerni, átörökíteni kötelességünk, nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy megvalósul. Felnőtt-, és gyermekcsoportok részére rendszeresen tartanak bemutatókat, hétvégeken családi programokat. Az állandó, 16 féle tematikát felölő foglalkozásaik között szerepel a keltetés, a szövés, a szappanfőzés, a gyertyamártás, a textilfestés, a befőzés – tartósítás - aszalás, a lekvárfőzés, a káposztasavanyítás, a kenyérsütés, a kolbásztöltés, a tésztakészítés, valamint a sár-és agyagmunkák, igazodva egy gazdasszony évszakokhoz kapcsolódó aktuális feladataihoz. A látogatók részt vehetnek a munkákban, maguk is kipróbálhatják hogyan készítették egykor, és hogy készíthetjük ma is hagyományos módon a tárgyakat, és élelmiszereinket. Cukor hozzáadása nélkül főzik a lekvárt, s ennek további feldolgozásával készítik a gyümölcspántlikát, főként szilvából és almából. Tartósítószer nélkül, csak sóval készítenek ételízesítőket. Hőkezeléssel tartósítják szörpjeiket, az ivóleveket, a befőtteket, a savanyúságokat, s így készülnek a zöldség alapú ízesítők, a sokfűszeres paradicsommártás is.
Programjaikon nagy figyelmet fordítanak a hagyományos népi kézművességre. Egyedi használati tárgyakat, gyermekjátékokat, lakástextileket készítenek hagyományos technikákkal, szívesen dolgoznak természetes anyagokból. De emellett foglalkoznak az újrahasznosítással: a háztartásban feleslegessé vált, hulladéknak számító anyagokat alapanyagnak tekintve készítenek hasznos, esztétikus, egyedi tárgyakat.
A Tájházak Napjára gazdag programmal készül minden évben a Gazdaház. 2018-ban Elvárjuk Kendteket! címmel közös főzésre várták az érdeklődőket. Az új szabadtéri főzőhelyen edényben, platnin, kemencében jó fajta étek készültek: dübbencs, lebbencs, kenyér, lángos és pampuska.

Találkozhattunk már a Gazdaházzal a Múzeumok majálisán Budapesten, szívesen részt vesznek a megye többi tájházával közösen olyan rendezvényeken, ahol a hagyományok éltetése, bemutatása a cél.
Gondot fordítanak a marketingre is, hiszen a Gazdaház épületéről részletesen olvashatunk a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtár sorozatában, naprakész programismertetőket, felhívásokat, a gyűjtemény egy-egy különleges darabjáról, a kertben fészkelő madarakról, aktuális kerti munkáikról élvezetes írásokat olvashatunk a Gazdaház Facebook oldalán.
A közel 30 éves munka, az elmúlt évek kiemelkedő fejlesztéseinek és a Gazdaház élettel teli működtetésének elismeréseként az Év Tájházvezetője díjat 2019-ben Vaskó Istvánné Borikának, a hajdúszoboszlói Gazdaház gazdasszonyának adományozta a Tájházszövetség.

Share/Save